Műgyűjtés, Mecenatúra
a Völgyi – Skonda Kortárs Gyűjteményben
Bemutatkozás
„Élj eredeti művekkel, keresd és találd meg a saját utad, figyelj a körülvevő világra, a kortársakra, vásárolj boldogságot – a gyűjtés célja nem a pénzügyi befektetés, hanem a kulturális értékteremtés.”
A műgyűjtés, főleg az út kezdeténél magányos dolog. Az ekkor még „csak” művészetet kedvelő, de már értő ember kissé félénken bemegy a galériákba, el-ellátogat kiállításokra, megveszi az első műtárgyát, majd bekerül a sodrásba. Akkor válik gyűjtővé, amikor „elkapja a gépszíj”, vadászik, habzsol, felhalmoz…
Mi is így voltunk. A családi gyökerek, melyek polgári értékeket hordoztak, arra predesztináltak, hogy már korán a művészetek felé fordultunk. Egy nagyapa Vácon, aki hagyatékokból kiválogatott értékes műtárgyakat hordott haza, egy nagymama, aki Temesvárról érkezve a második világégés alatt szétszóródott gyűjteményének maradékát osztotta szét unokái között. Az egyetemi évek alatt hátizsákkal járva Európa múzeumait szívtuk magunkba a képzőművészet értékeit. Elhatároztuk, hogy ha majd anyagi lehetőségeink megengedik, mi is beszerzünk pár szép képet… Akkor még fel sem merülhetett a gyűjtés gondolata!
De aztán beindultunk.
Völgyi Miklós és Skonda Mária, mindketten mérnök-közgazdászok vagyunk, közel harminc éve kezdtük el képzőművészeti gyűjteményünk építését. A kezdeti időszak útkeresése után az érdeklődés fókusza a hazai kortárs képzőművészek alkotásaira irányult.
Skonda Mária a Volksbank Magyarország Rt korábbi elnökhelyetteseként a Volksbank Galéria hálózatában öt év alatt rendezett több mint 250 kiállítást magyar képzőművészek alkotásaiból. Ennek elismeréseként 2009.-ben elnyerte a művészeti menedzser kategóriában a Gundel Művészeti Díjat.
Mindig rendszerezve, tudatosan gyűjtöttünk, a lehetőséghez képest felkészülve, elméleteket és gyűjtési irányokat meghatározva.
Első lépésként eljutottunk oda, hogy eredeti művészeti tárgyakat vehettünk a környezetünk szebbé, otthonosabbá tétele céljából. Ha már eredeti művészeti alkotás vesz az ember, akkor már kíváncsivá válik, utána néz, olvas az alkotójáról. Nyitottá válik a világra, majd ez az érdeklődés kitárul a kortársak, a művészeti stílusok, iskolák irányába, és ezzel elkezdődik a gyűjtővé válás első szakasza, a „vadászat”. Tudatos vásárlások, kialakított egyéni koncepciók alapján, először a közvetlen környezet szebbé tétele céljából, majd később kinőve a falak adta lehetőségeket, azokhoz támasztva beléptünk a „felhalmozási” fázisba, szigorúan a már kialakított koncepciónkat követve, nem a vagyonszerzés céljából.
Ettől az időtől számítva a gyűjteményépítő és kiállítás szervező tevékenységünk
összegzéseként a gyűjtemény építése mellett előtérbe került a mecénási tevékenységünk, kortárs és többségében fiatal tehetséges alkotók vásárlással történő támogatásával.
A Völgyi -Skonda Kortárs Gyűjtemény fejlesztésekor elhatároztuk, a műalkotások gyűjtésének folytatását a gyűjtési kör jelentős szűkítése mellett, újonnan felfedezett alkotók integrálását a meglévő anyagba. Célul tűztük ki, hogy a kortárs gyűjteményünknek a hazai korkép bemutatását is szolgálni kell, mind témájában mind stílusában. Aktuális, napi korképet bemutató, modern stílusjegyeket hordozó műtárgyak vásárlását helyeztük előtérbe.
Tematikus felkérésekkel kerestük meg a művészeket, ahol kikötöttük, hogy az elkészült alkotások, a megadott téma ellenére stílusukban és megfogalmazásukban az adott művész munkásságának szerves részei legyenek.
A nekünk tetsző alkotásokat vásárlással a gyűjteményünkbe integráltuk, a keletkezett művek nyilvános bemutatására a válogatásból csoportos kiállítást szerveztünk és arról katalógust adtunk ki. Ezek a kiállítások: „Magyarországi Fürdőélet” 2011, „Ki a szabadba” 2012, „Példa- Kép” 2013, „Égi- jel-kép” 2015. és „Házi oltárok” 2016.
A Völgyi – Skonda Kortárs gyűjtemény számos darabja nagy lehetőséget biztosít, további tematikus válogatással bíró kiállítás megrendezésére. Így módunkban állt a 2009-es nyilvánosságra lépésünk óta, több mint 30 önálló kiállítással, a hazai helyszíneken kívül eljutottak válogatásaink Bécsbe, Losoncra és Varsóba is. Ezeken túlmenően a hazai kortárs művészetet bemutató kiállításokon a gyűjteményünkből kölcsönzött képekkel támogatjuk a kurátorok munkáját, hogy a legteljesebb anyaggal állhassanak a nagyközönség elé.
Nem zárkóztunk el attól sem, hogy a mecénási, gyűjtési tevékenységünkről a különböző médiákban megnyilvánuljunk. Ennek mindig az az elsődleges célja volt, hogy a jövőben ez a gyűjtemény ismert és kutatható legyen. Ezzel a tevékenységünkkel beléptünk a gyűjtés harmadik szakaszába, a ” feldolgozás”, archiválás korszakába, hogy ezt az általunk alkotott műtárgy együttest közkinccsé tegyük.
Az egész gyűjteményre jellemző a figurális ábrázolás, valamint a koloralitás, erősítve monokróm művekkel. A „papír alapú” múzeumunkat 2019-ben hoztuk létre, mely öt kötetben, reprezentatív megjelenésű művészeti albumokban foglalja össze a kollekció műveit. A kötetek tükrözik egyben a gyűjtemény szerkezetét is:
– MESTEREK címszó alatt a XX. Század első felének iskolateremtő művészeinek alkotásait mutatjuk be, kiemelve Szőnyi Istvánt és körét.
– ÉGI JEL címszó alatt a gyűjtemény szakrális témájú alkotásai
– NAIVOK kötet a naiv és cigány festészetet mutatja be.
– KORTÁRSAK a hazai kortárs festők alkotásait tartalmazza, amely a gyűjtemény mintegy
kétharmadát teszik ki, a XX. Század végétől a napjaink művészeikig (Két kötet)
Az albumok a festmények mellet bemutatják a gyűjtemény szerves részét képező kisplasztikákat, kerámiákat is, melyek illeszkednek a lakásunk enteriőrjéhez.
A gyűjtés évei során egyre inkább hiányoztak a társak, a „betegtársak”, akikkel megoszthatja a gyűjtő élményeit, örömeit, kétségeit, tapasztalatait. Ezekhez a kapcsolatokhoz elengedhetetlen a bizalom, a bizalom alapja a hasonló emberi és gyűjtői felfogás. Ehhez bizony sok idő, sok találkozás, tapasztalat kell. És persze nyitottság! Nyolc gyűjtemény tulajdonosai, akik aztán a Műgyűjtők Klubjának alapítói is lettek, ezt az utat jártuk be. Többen ismertük már egymást a különböző művészeti rendezvényekről, vagy közös barátaink mutattak be minket egymásnak. Hónapokig vajúdtunk, hogyan és milyen formációban és keretek között hozzuk létre közösségünket. Végül döntöttünk, hogy nem kellenek jogi keretek, mert ha a közös értékrend alapján laza, klubszerű formában működik, akkor jó, ha nem, akkor egy feszes szervezeti forma sem segít… Ezeken az alapokon szerveződve hozta létre és töltötte meg tartalommal a Műgyűjtők Klubját a nyolc gyűjtemény tulajdonosa 2020 novemberében, a világot sújtó pandémia idején. Már az alakuló ülésünket is csak skype-on tartottuk meg, de nem csüggedtünk, és eljutottunk oda, ahova a kezdetektől vágytunk, hogy megrendezhettük első közös kiállításunkat a Bodó Galériában, a „Öntözés tavasszal” címmel, melyen a szentendrei Vajda Lajos Stúdió megalakulásának 50.évfordulója alkalmával a stúdió művészeinek gyűjteményekben szereplő alkotásait mutattuk be.
Egy gyűjteményt nem elég létrehozni, annak gondozása, menedzselése felelősségteljes, élethosszig tartó feladat. Ennek tudatában koncentrálunk most és a jövőben is első sorban a rendezésre, bemutatásra és a dokumentálásra, egyénileg és gyűjtőtársainkkal együtt.